Tükröm-tükröm

Nekem egy farmerom volt életemben, másodikos gimnazista voltam. Mondják, az a lázadók és egyéniségek viselete. Szerintem meg lázadni, egyéniségnek lenni bármilyen ruhában lehet. Merthogy mi van belül, az számít. Az ugyanaz Pradában vagy farmerban, anyaszült meztelen vagy túrósrétessel díszített kalapban.

 

Egy hosszabbra nyúlt blogbejegyzés: Már megint a nők

I had a king – ezt a Joni Mitchell számot hallgatom épp. Talán Graham Nash-hez írta, (ebben nem vagyok biztos, de a The Arrangement-et azt biztosan neki.) Akkor írta, mikor Graham Nash feleségül kérte, de ő nem ment hozzá... pedig nagyon szerette.

 

"S a sírt, hol nemzet sűlyed el, népek veszik körűl"

Az írás a "Magyarország fel is út, le is út..." című könyvben jelent meg. A kötetben szereplő írások arra a kérdésre kínálnak fel válaszokat, hogy mi lenne, ha Magyarország eltűnne a Föld színéről.

 

Bea két írása a Psyché turnéról: Turné után

Rendezgettem a pillangós meg a fekete selyem ruhát, Psyché lánykori és asszonyruháját. Furcsa, hogy most elrakom őket a szekrénybe. Lónyai Erzsébet pihen egy kicsit.

 

Bea két írása a Psyché turnéról: Turné előtt

Bimbózó lánykoromban találkoztam az első Psyché-versekkel, a Mika-jelenet - az úri társalgás közepette az ifjú ölében izgó-mozgó fekete prücsök Bözsével - szomjoltó volt.

 

Álomturné

Beszélgettünk Gál Ágival, a menedzseremmel, mire is jó az esélyegyenlőségi kinevezés. Kávézgatni és Eu-paragrafusokat puffogtatni unalmas reggeleken a diszkrimináció ellen, ebédelni a mellrákszűrésért, vagy a média által lefényképeződni a szegény gyerekek védelmében - mindez annyi jót hozhat ugyan, hogy talán mások is elgondolkodnak a kérdésen, de mégis hiányérzetem volt.

 

Képzelt riport - Séták a belső tájon

Már kicsinek is az a fajta lányka voltam, aki folyton csak énekelt meg táncolt, az szerette, ha pörgetheti a szoknyáját, szól a zene, süt a nap, mehet táncpróbára. Kifelé forduló, vidám és őszinte lény voltam, néha mégis a ribizlibokor alatt talált az alkonyat, a nedves homokból készítettem azonnal-málló szobrokat.

 

Álomtévé

Én televízió nélkül élek, és tizenhat éve sosem, egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy hiányozna. Így hát arról, hogy milyen lenne az én televízióm, szabadon álmodozthatom. Egyébként is ezt teszem minden mással kapcsolatosan, ezért most elképzelem az ideális tévét az ideális férfi, ideális zenekar, ideális lemez, ideális utazás stb… elképzelésének mintájára.

 

Sokszínűség a zenében

Sokszínűség a zenében? Örültem is, meg nem is, mikor megkaptam ezt a témát, hiszen az én egész zenélésem, a dalaim, a lemezeim erről szólnak. De talán pont ezért írok most róla nehezebben. Társadalmi, esztétikai tendenciákat nem észlelhetek pontosan, a kortüneteket nem mindig értem, írok hát a magam sokszínűségéről.

 

Lehet így-így-így, lehet úgy-úgy-úgy, valaha

Épp azt a dalt vettem fel a stúdióban, amelyben francia sanzon részletek cigánydallamokkal keverednek, amikor felhívtak a Szociális és Munkaügyi Minisztériumból, hogy lennék-e 2007-ben esélyegyenlőségi nagykövet.

 

"Szilárd vagyok, készséges, biztos, és otthonos, mint aki a nőnek tetszeni kíván."

Férfi példakép? Kalandozom egy kicsit. Szeretőim volnának... James Brown – a megállíthatatlan, Stewie Wonder, a vak énekes, a mindent-érző, Miles Davis, a leigázóan izgató...