Megáll az idő, Én nem akarok mindenáron férjhez menni

Ezeket gyakorlom most. Furcsa hangok vannak ebben a Megáll az időben, én persze folyton átírom a dallamfordulatokat. Most még a „mindent lehet" édes káoszának fázisában van az Én leszek a játékszered, legalábbis a dalok egy része. Ez lesz az új lemez címe, és Szász Detti rövidítése óta csak ÉLJ-nek emlegetjük az e-mailekben.
Ma este, miután már hat órája gyúrom a dalokat, újra feltettem a kérdést, vajon miért csinálom most pont ezt a lemezt? Játék, a nagy súlyos mondandóktól való elrugaszkodás... városi népzene, szüleim felcsillanó szeme, amint a dalok hallatán fiatal szerelmes korukat idézik... persze, ez mind benne van. Most mégis egy kicsit elakadtam, előszedtem hát régebbi jegyzeteket. Nyár közepén ezt írtam erről az anyagról, automatikusan, nem sokat gondolkodtam, hogy mit írjak le, mit ne:

Meghallgatom, és hagyom, hogy eszembe jusson valami. Sokról régi emlékem van, kötődésem. Sokszor más köntösbe bújhattam ezekkel a dalokkal, és aztán beépítettem, amit a játékból kaptam. Most szélesíteni akarom az eszköztárat, tágítani a beáskodás kereteit, csak semmi csontosodás, csak semmi hosszan-ugyanolyanság, csak semmi slágerénekesnő. (Ma foglalt a szívem, de várjon rám hívem, ha késik se pihen a mámor...) Pont a slágeréneklés által fogok pofátlanul eljátszadozni magammal, magamon, (ah, de hijszen minő asszociációkat kelt ez, naccságoss báróné... hát hijsz hogy ne tudnám, a Masturbatio-ét...), és akkor nekem jó lesz. Ha másoknak is, az meg mégjobb. De végső soron és első soron is habos fejér husom örömét fogom keresni, csiszatolni, riszálni, csiszálni. Aki nem hiszi el, hogy megteszem, az jöjjön, és nézze... és hallgassa.

Most vissza akkor a Nem akarok mindenáron férjhez menni-hez. Bollywood stílusúra fogjuk csinálni, az nagyon vicces lesz. Látom magam előtt a klipet, folyamatosan röhögök. Atyaég, hány meg hány esküvőn énekeltem. Ezennel házastárssá nyilvánítom önöket.