Álom-álom, kitalálom

Van valami fáradt nyugalom most itt a szobában. Vagy bennem. A cicák egész nap csendesek.
A Trafó-koncerteket még alig fogom fel, jó mélyre ment. A szefárd is, meg tegnap a duó Dés Andrissal, hát ott is olyan pillanatok voltak, Szófia express, I had a king, Viku lili, meg egyáltalán, mi ketten, a zene, meg a közönség, úgy egyben az egész csomag.
Most jutott végülis eszembe, hogy bár még a lemezzel van munka, de a koncertezéstől való távolságom ma vette kezdetét. Nem játszom most vagy két és fél hónapig.
Várom már ezt a kiüresedést. Telítődtem mindazzal, amit idén csináltam, csodálatos zenék, csodálatos emberekkel. Próbaterem, képernyő, Garageband, stúdió, koncerttermek. Ez ment egész évben. Imádtam.
De most egy kicsit valami más jön. Tenger, az biztos lesz.
Tágul megint minden, az éneklés egyre nagyobb élmény, a világ is egyre nagyobb és ragyogóbb, és egyre inkább az enyém. Ilyesmi tágulást éreztem én tavaly is, meg azelőtt is. De most egy nagyobb léptékű dolog következik, így sejtem.
De nem tudom még pontosan, hogy is lesz. Megyek, alszom egyet, álmomban hátha meglátom. Igen, van is egy nagy adag aludnivalóm. S ha ez megvan, és pontosan megálmodtam a részleteket is, akkor, ígérem, megírom nektek.
Jó éjt:
Bea