Jani, Samu, Bea, még mindig Én leszek a játékszered...

Délután egy óra, az év utolsó napja. Itt ülünk hárman Mazura Janinál a pici stúdióban. Mint végülis az utolsó négy hónapban alapvetően itt ültünk. Tegnap, tegnapelőtt is. És végülis mint az utolsó tíz évben, alapvetően... Itt készült sok lemezem, legutóbb épp az Egyszélének, idén április-májusban. Alig van olyan hangmérnök, aki Mazura Janinál jobban ismeri a hangomat, engem, na meg Samut is. Legutóbb éppen négy éve ültünk itt, ugyanígy, hárman, éjjelente, a fáradtságtól és Weöres Sándortól módosult tudatállapotban, a Psyché felvételek idején. Érdekes dolog ez, Samu és én azért tudunk alkotni egy enyhén autista, elsőre elérhetetlen, öntörvényű világot, amiből aztán gyönyörű zene születik. Jani pedig, a maga aprólékosságával, makacsságával,és azért nem-mellesleg nagyon is határozott elképzeléseivel - némi vita után - szépen belesimul ebbe a világba.
Nagyon elfáradtunk. De jövőre folytatjuk...
Most megpróbálok szilveszterezni. Buék, persze.