"S a sírt, hol nemzet sűlyed el, népek veszik körűl"

 

Az írás a "Magyarország fel is út, le is út..." című könyvben jelent meg. A kötetben szereplő írások arra a kérdésre kínálnak fel válaszokat, hogy mi lenne, ha Magyarország eltűnne a Föld színéről.

 

Az írás a "Magyarország fel is út, le is út..." című könyvben jelent meg. A kötetben szereplő írások arra a kérdésre kínálnak fel válaszokat, hogy mi lenne, ha Magyarország eltűnne a Föld színéről.

 

- Gyerekek, világosan elmondtam az előbb, hogy a megbűnhődte már e népre a koporsó elindul lefelé a gödörbe! Mégegyszer akkor, utoljára, balsors akit régen téptől. Hé, zenekar, magukhoz szólok, bunkók, vagy mindjárt én tépem szét magukat! A kurva életbe. Verselők vissza a takarásba.

- Szerintem a koporsó menni le gödör too fast. Akarom látni, mielőtt teljesen eltűnik, to have a picture in mind. Kell kifüggeszteni gödör fölé. És missoljuk a menetből a lovakat meg a szoldzsöröket.

- Nézzék, tudom, hogy maguk finanszírozták ezt az egész hercehurcát, de hát így nem lehet dolgozni! A koporsó azonnal lemegy, utána ugrik mindenki sorba. Láttak már középkori haláltáncot, ugye? A zenekar előbb bedobja a hangszereket, aztán ugrik, a virágkoszorús lányok bevetik a gödörbe a ruháikat, aztán magukat anyaszült meztelenül. Mindenki ugrik, jobbról, balról, eltűnnek a mélyben. Majd a zene elhallgat, a feszült a csendben kék gégen hirtelen a sírra, ekkor következnek maguk, a legvégén. Mikor mindenki bent van, a román vendégmunkások ránkzárják a sír fedelét.

- Dzsoszka, we jump as well? Kis probléma, I don?t understand, mi adni sok pénzt a szertartásra, horses, music, cameras and so on, hogy minden szépen meglegyen, de mi nem ugrani gödör...

 

A zsezsegő tömegben:

- Maga ismerte, Madame? - hajol oda egy középkorú nő a szomszédjához, miközben fekete selyemkesztyűjét ujjanként lehúzza a kezéről.

- Csak távolról, Senora. Olyan búskomor fajta volt, de énekelni azért szeretett, mindig ríkatós dalokat dúdolt magában. A háttérben a tűzoltózenekar és az iskolai kórus: ...már e nép a múltat s jövendőt.

- Mon Dieu, mekkora itt a sár! - s a tűsarkú cipője süpeddő sarkáról finnyáskodva levakar egy sáros fűcsomót. Ah, le pauvre, szegény megboldogult, milyen rossz időt fogott ki, még a temetésén sincs szerencséje.

- Én is alig tudtam kiválasztani, melyik fekete kabátot vegyem fel ehhez a szürke időhöz. Mondja, Senora, hol vette ezt a bársony blézert?

- Ah, ma chérie, hát természetesen Cavalli, beugrottam idefelé, itt van közel a boltjuk. Menjünk át, úgyis kezd esni. Nyugodjék békében.

 

Kicsit távolabb:

- Czzha, ezeknek semmi se szent. Az ilyen minek jön temetésre... Persze más, ha az ember a rokonát siratja. Heikki, drágám, ükszi-kakszi, hozd a koszorút. Ugye a szalagra felirattad a kedvenc mondatát? Istenem, hogy nevetett szegénykém, mikor először hallotta az Élő hal úszik vízbent.. Egy nyelvet beszéltünk, hiába.

- Na, hogy ki kinek a rokona, azt majd utána megtárgyaljuk. Mi is hoztuk a szalagokat, Kücsük elma dzsebembe va, látja, ez is hasonlít ám. Mehmed fiam, hozd a kaftánt, papucsot, fezeket, Eda, te az udot, dobot, sazokat. Beledobni azokat. Hátha odaát is kedve támad a táncra... cok güzel, cok güzel, itt is milyen szépen járta.

- Mi köze van a Kücsük almához szegénynek - súgja mellettük egy jól öltözött öreg hölgy a férjének. Ennyi erővel mi is felírhattuk volan, hogy snitzel, meg sparhelt, meg strudel. Az Élő hal, az sokkal jobban hasonlít... Na menjünk Hans, ezek úgyis késnek, mint mindig, nézzünk be, a kapuban láttam pár üzletet.

 

A temetőkapunál lévő kegytárgyboltban:

- Kisztihand, mi ez a zene, ami szól?

- Ó, ezt a pár lemezt a megboldogult közeli barátai hozták be a saját gyűjteményükből, egy-egy darab van csak. Azt mondják, nem is volt végrendelet, szétszóródott minden kincse a világban. Ez itt Bartók, Ligeti, van még egy pár Eötvös meg Kurtág, meg egy kis népzene.

- És Száztagú Cigányzenekar az nincs véletlenül? Tudja, a mi esküvőnk a Hortobágyon volt a nyolcvanas években, s épp ez szólt, amikor a feleségemet a betyárok elrabolták. Azóta csak erre a zenére vágyik, meg hát ostorcsattogásra...

 

A sírnál:

- Utoljára kérném akkor a táncosokat, palotás oldalazó lépéssel haladtok a sír felé. Kaaar oooldalt! Ez az. Hé, mi van?! Most nem kell ugrani, te szerencsétlen, még eltöröd a lábad! Majd élesben, ott akkorát ugrasz, amekkorát akarsz, mit bánom én. Ne röhögjünk kérem, ne röhögjünk. Fény mért nincs még a verselőkön?! Főpróbán vagyunk, barmok, elmagyarázzam, mi az? Fény föl, verselők középső járáson be, és már megy a siratószöveg.

"Siratni jöttem az ifjakat, kik szerelmük előtt elpusztultak,
siratni jöttem a lányokat kik hasztalan vártak, elhervadtak,
siratni jöttem a férfiakat, kik asszonyuk mellől földbe-rogytak
siratni jöttem az asszonyokat, kik emberükről leszakadtak
siratni jöttem a nyíl halottait, kiontott vérükbe roskadókat
siratni jöttem az aggokat, kik háznépük közt elszáradtak
idejük előtt elpusztuló picinyeket siratni jöttem.

A verselők könnye csorog.

 

FIGYELEM! FELVÉTEL!

Kedves nézőink! Élő közvetítést adunk Magyarország temetéséről. Kiküldött tudósítónk jelenti...

 

A tévé előtt, szerte a világban:

 

- Papa, mi az a Magyarország?
- Egy ország, ahol mindenki focizik. És Puskás az elnök. Na gyere, öltözz, elkésünk az edzésről.

 

- Mama, mi az a Magyarország?
- Egy kis ország messze. Gyönyörű tengerpartja van és Bukarest a fővárosa. Majd egyszer elmegyünk.

 

- Papa, mi az a Magyarország?
- Volt ott egy fesztivál, Ziget, Sziget, ilyesmi, évekig odajártunk csajozni. Hogy megy a szalagavatótánc, jól járja a csini osztálytársnőd?

 

- Mama, mi az a Magyarország?
- Jaj, meg ne halljam. Ha nincs az az átkozott Seress Rezső, a nagypapa még ma is él...

 

- Papa, mi az a Magyarország?
- Lovas nép az is, fiam, mint mi. De elég a tévézésből, meg kell fejni a kancákat.

 

- Mama, mi az a Magyarország?
- Oda költözött el Wang nagybátyád, nyitott egy akupunktúra szalont. Három gyerekük is lett...

 

- Papa, mi az a Magyarország?
- Ők alapították Hollywoodot és ők találták fel az atombombát. Mozizunk holnap délelőtt?

 

- Mama, mi az a Magyarország?
- Sose hallottam. Forrázd le a tarisznyarákokat hamar.

 

- Papa, mi az a Magyarország?
- Ne foglalkozz vele fiam, más az istenük.

 

- Mama, mi az a Magyarország?
- Hm... A papa előtt volt egy magyar szerelmem, gyönyörűen énekelt nekem...mint az Angol betegben. De nem mert velem jönni, hozzámentem hát a papához.

 

- Papa, mi az a Magyarország?
- Egy ország Európában, sokáig kommunizmus volt ott. Vagy még most is, azt hiszem. Na, fogmosás, alvás, holnap töri felmérő!

 

Valahol egy térképrajzoló irodában:

- Fiúk, lesz egy csomó meló megint, most olvasom a neten, hogy eltűnt egy ország. Európából, középről. Magyar, ha jól emlékszem.

- Van info az új határokról?

- Nincs még.

- Akkor? Hagyjunk lyukat egyenlőre?

- Fiúk, hé, lehetne, hogy ne rajzoljuk át? Mindenki jó nálam egy sörre. Volt egy magyar csajom, hetedik menyország...

 

 

A sír fedele megmozdul. A verselők mormolása lentről egyre hangosabb, ahogyan nyílik a fedél:

"És majd fölkel Istar úrnő és majd fölkel és megindul,
nyomában az ifjak, lányok mennek a földúlt palotából,
tolongnak a férfiak, asszonyok, tódulnak a csecsemők, vének
és a nyíltól elesettek, kiontott vérnek halálát haltak
mennek-mennek nagy tömegben, áradatként föl a mélyből,
lobogó lángból, törmelékből, mennek-mennek énekelve,
majd ha fölkel Istar úrnő, majd ha fölkel és megindul,
mennek mögötte hosszu sorokban, mint nagy folyamok hömpölyögve,
mennek-mennek koszorús fejjel, fadobokkal, fuvolákkal
s raknak négy szép magas máglyát édes-füstű ritka füvekből
s fényük mint a nagy erõs dél, beragyogja a négy tájat,
látja Istar a máglyákat, táncol és tapsol örömében,
odalép az első tűzhöz, beledobja koronáját,
odalép a másodikhoz, beledobja ékes övét,
odalép a harmadikhoz, beledobja mellkendőjét,
odalép a negyedikhez, beledobja szőttes ingét,
szült-meztelen fényességben
világol a teljességben.

 

Hangok a gödörből:

- Na, hé, mi van? Nem hiszem el. Most mi van? Kezdődhet az egész előlről?
- Kezdődhet. Hátha most jobban sikerül.